2013 – Last Tour On This Planet (Guo-Ang)

Last-Tour-On-This-Planet-2013_Front Cover

 

 Online reincarnation by eL-Horto: Last Tour On This Planet

[avagy  The Last Music-ethology Tour on the The Planet Earth 2013.
A Cybermusicology 2043. IV. webszáma (pp.111-113. ) alatt publikált recenzió kivonata. Keletkezése a múlt zeneipara által generált Exhumation Wave korára tehető, amikor a reciklált zeneművészet egykor jeles képviselőinek ujradigitalizált tudattokjainak remixelt kivonatai már a Vichy-Exsonybm Zaibatsu társulás, Tantric-Wellness alosztály interplanetáris terjesztésében töltődtek fel a hálózatokra. A recenzióban megemlitett szerző darabjainak mai jelentéktelensége – beleértve kortársait is – nem csökkenti a korabeli dokumentum alábbi töredékéből kiolvasható tanulságok érvényességét.]

A szavakról tudjuk, hogy a társadalmi élet nyomelemei szennyezik be őket, másként nem lenne lehetséges, hogy az igazság oly kevéssé igaz.
Korunkban a hibásan reinkarnált személyiség megtörése és egyenes vonalú felbomlása nem feltétlenül összeomlás (exiterralisation), hanem a digitalizált Cypersonar ujraépitésének a lehetősége, s egyben azokkal a kérdésekkel való szembenézést is jelentheti, amikre se a tudománynak se a vallásnak jelenleg nincsenek érvényes válaszai, – de sajnos még a goedelizált musixenologiának sem. Ha egy transzhumán psziché vert helyzetben van, akkor – ez az általános tapasztalat – a nekroba animatorok sem képesek azon segíteni. Ha viszont az alábukás (karmageddon) helyett mégis megpróbál az adott személyiség a koedukált atmaterializáció felé törni – ráadásul abban a földi közegben, ahol a pusztulásnak, a betegségnek van valami egyetemes mítosza – nos akkor ebből a kvantumdinamikából kialakulhat valami egészen egyéni sorskönyvi hullámmező (stasisfate). Ezt a metaprotokollt persze a zenetudománynak kell megadnia.
Korábban a virtuóz hívők és zenekutatók, girhes hívőizmaikat a zenetudomány queer tételein gyakorlatoztatván az elmeparaziták progresszív evolúcióját segitették elő azzal, hogy a komputervírusokhoz hasonló elmevírusaik falkákba álltak össze. Amikor ezek az adatmonteriák, (mémplexek) elég stabilak lettek a társadalmi hamistudat kocsonyás világában ahhoz, hogy létezésük hosszabb időtartama alatt kiérdemeljenek egy-egy közös karaktersorozatot, mint péld római katolicizmus, demokrácia vagy a blues forma, akkor kiderült, hogy a vallási ideák vagy a zenei műformák nem annak ellenére virulnak mert nevetségesek, hanem pontosan azért mert nevetségesek.
A földi zenetudomány lineáris hanyatlása planetáris fáklyaként jelezte ezt a devoluciós folyamatot, így erre az utolsó pillanatban végrehajtott gyűjtőexpedicióra abban a zaklatott és zavaros időszakban került sor amikor a Googlexcavation Project keretében végzett – a globális kihantolást megcélzó – 3D-s Ressurexcavatorok bevetésével elindult a földi temetők digitalizálása.
Az Exhumachine Application alkamazása során felmerült a korábbi pazarló gyakorlattal történő szakitás szükséglete is. Egykor image-t készitettek a digitalizált holtakról mpg-16-os tömöritéssel, ugyanis a műholdas tűnyalábszerű adattranszportációs csatornák civil kihasználása a bolygóközi temetkezések miatt túlzsúfolódott, ezért a katonai célú reinkarnációs halottscanneléseknek egy ujabb ún. thread-layer eljárásra kellett áttérniük. Ezt mellesleg az xvg-211 tipusú nagyobb kapacitású kvantumbaktérium alapú, törhetetlen kvarc tudattokok megjelenése tette lehetővé, igaz, a bolygóközi műholdas infrahackelésük megkönnyitette a terrorista akciókra lemásolt klóntestek (reproclon) ujraburkolását. Ennek, és a weberi pareto optimalizálásra épülő fogyasztói társadalom logikájának ellentmondó, keleti eredetű ujjászületések (samsara) zavaros hiedelmének az utángyártott szintetikus reinkarnációs burkok (reprocod) kifogyása vetett véget. A salakká kövült, illegálisan tengerbe szórt felesleges tudattokok a Nirvanamaps segitségével történő amatőr régészeti kutatásai és a zeneipari trösztök feketepiacain zajló árverései vajmi kevés eredményt hoztak, a volt tulajdonosok alacsony kasztbesorolása miatti malthusiánus kiszelektálás eredményeként.
Amig a 3D-s (a magzatelhajtástól innen mindent tudó) bioprinter tipusok használata mint péld. Atmafresh, Re-Surrex vagy a Human+, a körülbelül 10-50 nanométer pontosságuk révén kvantumpötty rétegenként építik újjá a lelkek szinaptikus fonálkötegeit, addig itt a – a korábbi szánalmas gyakorlattal megegyezően – a sávszélesség korlátozását azok nemzetbiztonsági vonatkozásai is szabályozták, illetve ehhez a redukcióhoz az eugenetikai kaszt rokonsági fokán alapuló, avagy a mitokondriális kronológiában (karma-fossilisation) elfoglalt sorrendiség igazságtalan hemiszférikus hagyománya is hozzájárult.
Ugyanakkor a temetők digitalizálása vezetett az olyan applikációk kifejlesztéshez mint a holtakkal történő, (a kronologikus távolsággal arányosan dráguló) kommunikáció Goograve Translators online szótára, persze kontinensenkénti etnikai bontásban (pigmentpriority), geostacionárius személyi GPS, a Krisztus Király Fiai műholdrendszer alkalmazásával, a temetőkből válogatottan digitalizált személyiségek kriogenizált tárolókban archivált atmaimage kópiákkal történő (olykor torrent) fájlcserélés megkönnyítése érdekében, nagyjából az időszámítás előtti VII. századig. Ekkor dőlt meg az analóg gondolkodás személyiségeinek azon állitása, hogy az irodalom az egyetlen mód a holtakkal történő kommunikáció gyakorlására.
A szolgáltatások némely opciója lehetővé tette a temetett holtakkal történő chattelés és twitterezés időarányos percdíj szabását is (fee of transubstantiation). Ez az elhunytak társadalmi státusza alapján generálódott, felülirva a logikusnak tűnő időarány dijszabást (“minél tovább halott, annál drágább”), így a születéskor implantált (castgened) fülmögötti Hadesnet-slot hardwerének soliton kapacitása alakitotta az időkútba merülés költségeit.
Bizonyos esetekben a zenei atmaimage-k materializációja a speciális katonai szempontok (avatar cadavers) miatt is szükségessé vált. Bár történelmi tapasztalat, hogy veszélyes dolog fegyvert adni a katonák kezébe, de ez az egyes (korábban “hasznos idióta”-ként kezelt reinkarnation-flow képesítésü) tudósok esetében is sürgető volt a tudásfeedback (moebius resurrection process) okán. Ez persze a kvalifikált holtak (brahmatma-s) agyából történő info-memsubstancia kinyerési folyamat a szektorelemzések során egy szükségszerüen magasabb költségarányos tételt jelentett a tengeri platformokra telepített Googlethalisation Musicnetwork vállalkozás évvégi egyenlegében.
A Tudatáthelyezés Tana (dharmabit-chakra) a különböző rossz társadalmakba keveredett elhaltak épen maradt bal és jobb agyféltekéinek összekapcsolása révén (fornix-interlock) kivédte az agyak korábbi, az ősök általi háttérfertőződését. Ilyen szimptóma volt például a pornogramma-ák vagy a religenocidium mantrá-k túltengése. Némely eképpen reanimált zenei elme ugyan később csak az öt és a tiz közötti számokat tudta összeadni, és eggyel több nézésük is akadt, ezért Isten (kernel) nem méltatta őket arra, hogy higgyenek benne, de amúgy sem volt egyetlen közös vonás se bennük.
A hamvasztásos módon exodált lelkek az időkútból történő kvantumfizikai kinyerésére (pédául az Einstein-Rosen Singularity Soft. V.02. használatával) számos beruházás valósult meg. Ezek nagyrésze az időkút távoli mélységeiben defragmentálodott kvantumtöredezettségű lélekpor morzsák mágneses begyűjtését célozta meg az adatrenoválás kezdeti szakaszain megedződött hibajavitó technológiákat is alkalmazva, tekintettel a korabeli tudattömörítések (shrinkularity) tökéletlen algoritmusaira melynek eredményeként számos tragikomikus peres eljárás zajlott le az eladott bionikus filék 3D-s bioprinterekben történő téves materializációi miatt. Ez vezetett a holbeinredivivus, bruegelentelechia avagy a boschectoplasma kórképek teremtményeihez, melyeket rendszeresen a berobbantott és kitörésoptimalizált (calibrated crematorium method) izlandi vulkánkráterekben hamvasztottak el.
Itt a keresőmotor algortimusa (string animotion) az egykor élő digitalizált személyiségstruktúrákhoz kapcsolható egyezéseket párositotta, a másodpercenkénti több milliárd lökésszámú lézeres tűnyaláb kereső pásztázása során. A mémeskutakból kinyert kaotikus gráfhalmazokkal, azonban a feltárt és rögzitett, de olykor helyreállithatatlanul töredékes tudásanyagok (és a tisztázatlan szerzői jogtulajdon viszonyok miatt is, azok) katonai alkalmazását kizárta és így a kvarcurnákba zárt, archívált atmaimage-k az adatkolumbáriumok digitális temetőinek haszontalan létesitményeit szaporitották.
Zárójelben : később képzőművészeti kiállitások anyaga lett belölük, ennek egyik, híres, az elektromagnetic radiation application irányzat
X-ray Adobeings-el készült képe a várandós transzhumán anya, testében a rovarszárnyú angyal gyermekkel. A csontvázba foglalt zöldesen izzó kicsiny kitincsontváz látványa kíméletlenül őszinte. Ebben a jól megtermett, kifejlett testben (a röntgen kifejezőbben mutatja meg a nemi szerep lényegét, mint a közönséges aktkép) a fehér szárnyként kitárulkozó, már-már a szüléshez kitáguló medencecsontok között ott van, fejecskéjét elfordítva, egy belérejtett, ködszerű, még tökéletlen piciny foszforeszkáló csontváz, egy leendő hibrid angyal (third party genre) kontúrjai. Az erejének, és halálának teljében levő terhes asszony a megfogant, de még meg nem született, haldokolni készülő (angelisation) magzattal, nos ebben a kilesett pillanatban – az utókor számára megszivlelendő – van valamilyen egyetemes és megkérdőjelezhetetlenül igaz ábrázolása a Természetnek [samsaravolution], amely nem más mint a Sátán temploma.
Az értékessé vált, de elfeledett temetők genetikai kincsestár indexe – a tőzsdei megjelenést követően – az egekbe szökött, igaz az angolszász WASP allél vonal tőzsdei portfoliója a szokásos és indokolatlan többletet mutatta. Az örökölt deadface account lájkolók szerinti ujraélesztés (ez olykor csoportos rehumanizációt is eredményezhetett a kedvelt pornó, rock és filmsztárok esetében, kiknek ezt követően kivirágzott az ágyékuk) nem irányult a múlt halottainak az emlékeiben lévő jogvédett zenei tartalom klónozására és soha nem terjedt ki az egykor élt tudóstársadalom egyedeire sem (kivéve a tudománytörténet számára is ismeretlen katonai mérnökök hadát). Ez az új idők nagy kulturális korszakváltásakor volt különösen szigorú gyakorlat, akkortájt amikor a zenészek a szivük tájékáról az ágyékuk elé eresztették az elektronikus gitárokat.
A nyugati világban a munka (és annak örömének) elrejtése egy olyan hazug hipokrita hagyomány része amelyben a versengő reanimált humanobjektumok elidegenedett transzhumán portfoliói versengenek egymással a hálózati térben.
A technopozitivista smackreation jelenség álszent gyakorlata mélyen konzervatív: az emberekben lévő rossz korlátozása helyett azok hatalmi célú felszabadításában érdekelt. Ezért a jövő egyik legnagyobb kérdése, hogy a tömegek számára virtuális világot feltölteni képes média a cronoexhumation révén valóban olyan hatalmi koncentrációt hozhat-e létre az előfizetői hálózatba kapcsolt agyak felett, mely az idők végezetéig fennáll, és még a „pokol kapui sem vesznek rajta erőt”. Ennek napi gyakorlata megtanít arra, hogy az ujraburkolt emberi lelkek, és azok tárolására kifejlesztett, kristályból tenyésztett tudattokokban tárolt, onnan kinyert majd redigitalizált transzhumán kultúráit a profitszerzés és a személyes meggazdagodás forrásának tekintsék. Ezért a necromantia anyagi érdekei képesek elnyelni minden más emberi érzést, s így a földi társadalom úgy néz ki mint bioalienek harácsoló szenvedélyeinek zsibvására. Kimondhatjuk: lenyügőző korunk globálissá váló, hálózatba kötött homogén társadalmi rendszerének az az egyedülálló képessége ahogy lezülleszti (laswellisation) a kihantolt digitalizált emberi lelkeket és az ő emlékeikben élő tradicionális kultúrákat.
Érdekes módon a jelen úgynevezett művész képalkotói, korpás lelkű prófétái, és az aurális kocsonyásítást végző music-recyclators egyedek jelentős része (gaywatch) ugyanakkor kevés megváltó lájkolást kaptak a Holtak Tubéjére (Seol Tube) való transzportálásuk során, így bizonyos digitalethal genre ágazatok szükségszerüen átkerültek a fizetős csatornákra. Ezek szelekciója, és dijszabása nem tért el nagyon az eredeti klón tudattartalmaktól, jelezve a közhely folytonos igazságát: “már a jövő sem a régi”, viszont teljességgel kizárta a “Last Tour On This Planetmembittorrentek digital greenpeace tipusú rekviemjeinek elterjedését.

Így tehát a “Last Tour On This Planet” kollekció csak egyike az utolsó “Noah Arcanida” tipusú evakuációs gyűjtőexpedicióknak, melyeket a Nyx csillagképen túli szférákból érkező szem nélküli, csillogó kitinfényű idegenek szerveztek a nagyvárosok terein létrehozott időkutak kimentő féreglyukain (Casimir tubes) át, s akiket a kihalásra itélt társadalmak relikviáinak archíválásában a színtiszta platoni mezőkön való lebegésük sem akadályozott meg.
A hangfelvételt azon a Földön maradt személyeknek ajánljuk, akikkel a szerzőnek sohasem volt közös dolga, ugyanis csak nélkülük volt képes arra, hogy mindezt létrehozza. Az Uranus mellékholdján elhelyezett, fényét vesztett, szintetikus hamvait tartalmazó tudaturnájának sírfelirata: “Ami Ő most nélkülünk, újra véle az leszünk.”

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

[In other words ‘The Last Music-ethology Tour on the Planet Earth, 2013.
Abstract of the review published in Cybermusicology, 2043, Web issue No. IV. (pp. 111-113). Its origin can be dated back to the Age of Exhumation Wave generated by music industry of the past, when remixed extracts of re-digitized mind-capsules belonging to the used-to-be-eminent representatives of recycled art of music would already be loaded up to the internetworks in Vichy-Exsonybm Zaibatsu association’s Tantric-Wellness sub-department’s distribution. Current insignificance of the composer mentioned in the review – including his contemporaries – shall not diminish the validity of lessons that can be drawn from the following fragment of a period document.]  

We are aware of the fact that words are contaminated with the trace elements of social life otherwise the truth would not be possible to be so untrue. In our era, the rupture and linear disintegration of a misreincarnated personality is not necessarily a collapse (exiterralisation), but rather a possibility towards rebuilding the digitized Cypersonar, and at the same time it may mean facing those questions that neither science nor religion can validly answer for the time being, not even to mention the goedelized musixenology. In case a transhuman psyche is in a vanquished situation then, according to the common experience, even the nekroba animators will not be able to help it. If, on the other hand, the particular personality is trying to make efforts towards the co-educated atmaterialization, instead of submersion (karmageddon), and on top of that in an earthly medium where destruction and disorder will have some universal myth, well, then this quantumdynamics might turn into a quite unique wavefield of fatebook (stasisfate). Certainly, this meta-protocol has to be provided by the musicology. Earlier, the virtuosic believers and music researchers, in exercising their skinny believer-muscles through the queer movements of musicology, had advanced the progressive evolution of the mind-parasites by making their mind-viruses, similar to computer viruses, herded together. When those data-monterias (meme-plexes) had become stable enough in the colloid world of social false-consciousness, to deserve now and then a collective character series during their longer period of existence like Roman Catholicism, democracy or form of blues, then the religious ideas and musical art forms turned out to flourish not in spite of the fact that they were ridiculous, but exactly because of the fact that they were ridiculous, indeed. The linear decadence of mortal musicology indicated this process of devolution like a planetary torch, so this collecting expedition realized at the last moment was completed in a hectic and confused period, when in the frames of Googlexcavation Project, aiming at the global exhumation, the digitalization of cemeteries was launched with the deployment of 3D Ressurexcavators. During the application of Exhumachine Application the requirement to break off the former prodigal practice emerged, as well. In times past, an atmaimage used to be created of digitized departed persons using mpg-16 compression, because civil utilization of satellite-based needle-beam like data transportation channels had become congested as a consequence of interplanetary funerals, therefore the reincarnational dead-scanning for military use had to be switched over to a fresher process called the thread-layer process. It was incidentally enabled by the appearance of the xvg-211 type mind-capsules made of quantum-bacteria based shatterproof quartz, in fact their satellite-based interplanetary infra-hacking also facilitated the re-encapsulation of clone-bodies (reproclon) serving for the purpose of terrorist actions. Finally, this and the chaotic beliefs of rebirth (samsara), having an Eastern origin and being inconsistent with the logics of consumer societies built upon Weber’s pareto-optimization, were terminated by the running out of synthetic aftermarket reincarnational capsules (reprocod). The amateur archaeological quest, utilizing Nirvanamaps, for dross-fossilized unnecessary mind-capsules thrown in the sea illegally and the auctions held on the black markets of music-industrial trusts have brought precious little success, as a result of Malthusian selecting out on account of the former owners’ being classified into low castes. While the application of 3D type bioprinters (being able to execute everything from abortion onwards), such as Atmafresh, Re-Surrex or Human+, thanks to their approx. 10-50 Nm precision makes it feasible to rebuild the synaptic yarn bundles of souls by layers of quantum-spots, here the bandwidth limitations are also controlled by their national security concerns, and this kind of reduction has been intensified by unfair hemispheric tradition of priorities achieved in the mitochondrial chronology (karma-fossilisation), as well. At the same time, digitalization of cemeteries has resulted in development of applications like Goograve Translators, the on-line dictionary for communication with the dead (that is becoming more and more expensive in proportion to distance), certainly broken down by ethnicity and continents (pigmentpriority), the geostationary personal GPS utilizing the satellite system called Christ King’s Sons, for the sake of facilitating the file exchange (sometimes via torrent) between atmaimage copies archived in cryogenized containers of selectively digitized personalities, roughly until the 7th Century B.C. It was then that the statement made by personalities of analogical way of thinking proved false, that literature was the only method to practice the communication with the dead. Certain options of the services provided opportunities for chatting and twittering with the buried dead based on a pro-rata per minute tariff (fee of transubstantiation). It was generated on the basis of the deceased’s social status, by overwriting the seemingly logical broken-period tariff  (“the longer he/she is dead, the more expensive it is”), thus the costs of submersion into the timepit were determined by the soliton capacity of the behind-the-ear Hadesnet-slot’s hardware (castgened). In certain cases, materialization of musical atmaimages used to be made imperative also by special military considerations (avatar cadavers). Though, according to historical experiences, it is dangerous to provide soldiers with weapons, but this was also urgent in case of some scientists (earlier treated as “useful idiot” with reincarnation-flow qualification), because of knowledge-feedback (Moebius resurrection process). And, of course, during the sector-analysis the process of extracting info-meme-substance from the qualified dead persons’ (brahmatmas) brain would mean a necessarily higher cost-proportional item in the annual balance of the Googlethalisation Musicnetwork enterprise installed on sea-platforms. The Science of Mind Transportation (dharmabit-chakra) managed to prevent the brains’ earlier background infection by ancestors, by means of connecting the deceased’s (who got involved into different bad societies) left and right cerebral hemispheres that have been remained intact (fornix-interlock). A symptom like that was, for example, the hypertrophy of pornogrammas or religenocidium mantras. Though later some of the musical minds, reanimated in the aforementioned way, were only able to add up numbers between five and ten, and they happened to have a bifocal presence, as well, so God (kernel) did not deem them worthy of letting them believe in Him, though they did not have any common feature, anyway. Plenty of investments have been accomplished in order to extract, by means of quantum physics, the souls exoded through cremation, from the timepit (e.g. using Einstein-Rosen Singularity Soft. V.02.). Large part of them will take aim of magnetic collection of souldust crumbs quantum-fragmented in distant depths of the timepit applying error correction technologies hardened in the initial stages of data-renovation, in consideration of imperfect algorithms of the contemporary mind-compression (shrinkularity), as a result of which a number of tragicomic legal proceedings took place owing to the false materialization of the sold bionic files in 3D bioprinters. And all of this resulted in the creatures of holbeinredivivus, bruegelentelechia or boschectoplasma pathographies that used to be regularly incinerated in the imploded and eruption-optimised Icelandic volcano craters (calibrated crematorium method). Here, during the process of scanning by a laser needle-beam with more billion pulses per second, the algorithm of the searching engine (string animotion) made a matching of concordances that could be brought into connection with digitized personality structures used to be living at one time. Nevertheless, by means of graph sets extracted from the memepits it precluded the military application of uncovered and recorded, and sometimes unrestorably fragmented, knowledge materials (further complicated by copyright terms), so the archived atmaimages, encapsulated in quartz urns, would swell the numbers of useless facilities in digital cemeteries of data-columbariums. Just a note in parentheses: later they became materials of exhibitions of fine arts, and one of the famous pictures, representing by The School of Electromagnetic Radiation Application and created with X-ray Adobeings, was the expectant transhuman mother with an insect winged angel infant in her body. The sight of the green-hot chitin framework embedded in the skeleton is cruelly honest. In this sturdy and matured body (the x-rays will depict essence of gender roles more expressively than an ordinary nude), between the hip-bones that are outstretched like white wings and almost broadening ready for childbirth, you can see the outlines of a hidden-in, hazy, yet imperfect, tiny, phosphorescent skeleton, the contours of a hybrid angel (third party genre). A pregnant woman, being in the prime of her life and her death, with the conceived, but still unborn embryo preparing for dying (angelisation), well, in this eavesdropped moment, being noteworthy for the succeeding generations, there is a kind of a universal and unquestionably true description of the Nature [samsaravolution] that is nothing else but the temple of Satan. The genetic treasury index of cemeteries, having become valuable but being forgotten, went sky high after hitting the stock exchange, in fact, the stock exchange portfolio of Anglo-Saxon WASP allele line used to indicate the regular and unjustified surplus. The reanimation, according to the inherited deadface account likers (sometimes it might result in collective rehumanisation in case of popular porno or movie stars, whose loins would subsequently burst into blossom) was not directed towards the cloning of copyrighted content found in the memories of the dead of past, and never included any single entity of the scientists society had lived in olden times (except for the army of military engineers being totally unknown to scientific history). It was an extremely stringent practice at the big change of the new cultural era, at that time when the musicians used to lower the electric guitars form their cardiac region in front of their loin. In the Western world, hiding of work (and of its pleasure) is part of a mendacious hypocritical tradition, where the alienated transhuman portfolios of rivalling reanimated human-objects will compete with each others in the network space. The sanctimonious practice of techno-positivistic smackreation is profoundly conservative: it is interested in liberating peoples for the sake of authority purposes instead of restricting the inherent evil. Therefore, one of the biggest issues of the future is that the media, being capable of filling up a virtual world for masses, may indeed produce by means of cronoexhumation a concentration of power over the brains connected into subscribers’ network that will remain till the end of time and even “the gates of hell will not prevail against it”. Its daily routine will teach that the re-encapsulated human souls and the transhuman cultures, stored in mind-capsules breeded from crystal and developed for the purpose of those souls’ storage, and later extracted and re-digitized, should be considered as a source of profit-making and personal enrichment. For this reason, material interests of necromantia are capable to swallow up any other human feeling, and so the earthly society just looks like rag-fair of bio-aliens’ extorting passions. We can lay it down: our entrancing age’s homogeneous social system connected into network and becoming global has an incomparable ability to demoralize the exhumed digitized human souls and the traditional cultures living in their (mind-capsuled) memories (laswellisation).At the same time, in an interesting way, the contemporary so-called “artist” image-creators, dandruff-souled prophets and music-recyclator entities producing aural jellifying (gaywatch) received only a few redeeming likes on the occasion of being transported to the Tube of The Dead (Seol Tube), consequently certain digitalethal genre branches should necessarily be transferred to pay channels. Their selection and tariff will not show big difference as compared to the original clone mind-contents, thus indicating the perpetual truth of the banality: “even the future is not the same anymore”, in turn, it has totally precluded the spreading of digital greenpeace type requiems of meme-bit-torrents like “Last Tour On This Planet”. So, consequently, the “Last Tour On This Planet” collection is only one of the last “Noah Arcanida” type evacuational collecting expedition has been organised by eyeless aliens, arriving from spheres beyond the Nyx constellation and having shimmering chitin-brilliance, through the rescuing wormholes (Casimir tubes) of the timepits installed on the squares of big cities, and who have not been prevented from archiving the relics of societies sentenced to extinction, by their levitation in the pure Platonic fields. We recommend the sound recording to the attention of those persons being stuck to the Earth who never have had any common affair with the composer, since he has only been able to create all of this without them. According to the epitaph written on his glossless mind-urn, entombed on the Uranus’ paraselene and containing his synthetic ashes:

“What He is now without us, with Him we’ll become the same.”

BOOKLET_LINER_HUN
BOOKLET LINER_ENG
CD GrFx DOWNLOAD

BUY: Mp3 – CD – Data:
DALOK.HU – THE ORCHARD

Share

×

Guoclipsys