1996 – eL-Horto: Alien-paradima (Radioplay_2004)

2004-eL-Horto_Alien-paradima_1996_(Radioplay_2004)_A2004-eL-Horto_Alien-paradima_1996_(Radioplay_2004)_B

1996 – eL-Horto  Alien-paradigma  (fragments)

 Transashram

Consequently, when for the quieted minority there is only one way remaining, that leads towards the inside, and even the ashrams of the great soultraders have become emptied, then there comes another chapter of and scheduled need for, or a small degenerate revolution of snapping out of the world made uninhabitable by us. The eternal software of the ancient instinct, the technique of “entering the picture” by turning a complete somersault, that is an invention of an ancient Chinese poet, the “trance-forever” by means of a virtual helmet, that reminds of the mole-cricket-like head of the Alien, just to defeat the daily reality with the help of the fashion, the drugs and the science, and where punk, having still a class rage filled with social feeling, will turn against itself instead of the caste-rigid and unchangeable social reality, and where the fashion of safety-pins transforms itself into the acidish fashion of piercings, actually covering the whole body, just like in the case of ecstatic dervishes, including even the intimate parts of the body, fashion of colored contact lenses, body plastics and tattoos.

So we can realize, that the music has become a kind of drug, that can’t be replaced by anything else. Through the music, there are ratios and constructions penetrating into your brain, and such kind of feelings might be born even without drugs, that no other organ of sense is able to induce or mediate.

And while the Indian music is an intellectual exode of a thousand years old development from this uninhabitable world, now the similar attitude of the music of our days will guide us to a musicology fact: while earlier the music, with its inextricable acoustic-emotional-mathematical ratios and millennial cultural “Memes”, has been the pleasure and “ecstasy” of intellect, now the commercialized version of the music of our days, with its 60 Hz kick drums and the Oriental-like, statically monotonous acoustic massage, affecting kidneys and stimulating adrenaline production, will become consumers’ praxis of weekend liberation and alienation of body and soul, incited from outside, i.e. it appears in the white man’s world as a more up-to-date technology of the „art of desertion”. At the same time it can be considered as a litmus paper, that is more sensitive to awareness of life of the Western society becoming more and more Oriental, than any other art or science. 

And so happened, that the modern technology and extra-European musical elements emerged together without any effort in the musical practice of the world these days and on the digital carriers of alienation, anomie and artificial mal-consciousness.

——————-

Amikor tehát az elcsendesült kisebbségnek már csak a befelé vezető út marad és a nagy lélekcsiszárok ashramjai is kiüresednek, akkor eljön az általunk lakhatatlanná tett világból való kiszállás egy újabb fejezete és menetrendszerű igénye, avagy kis degenerált forradalma.  Az ősi ösztön örök szoftvere, fejen átbucskázó „belépés a képbe” technikai ősi kínai költői leleménye, a „trance-forever” az Alien-lótetű fejére emlékeztető virtuális sisak által, legyőzni a napi valóságot a divat, a drog és a tudomány segítségével, s ahol a punk még szociális töltésű osztályharagja a kasztmerev és megváltoztathatatlan társadalmi valóság helyett önmaga ellen fordul, s ahol majd a biztosítótűk divatja átlényegül a teljes testet – különösen mint az eksztatikus derviseknél, az intim helyeket is – átszövő piercing, a színes kontaktlencsék, a testplasztikák és a tattoo acides divatjába.

Így értük el, hogy a zene olyan fizikai kábítószer lett melyet semmi más nem tud helyettesíteni, általa arányok, konstrukciók szállnak az agyba, és olyan érzések születnek ott drogok nélkül is, melyeket semmilyen más érzékszerv nem indukál és nem képes közvetíteni.  S amíg például az indiai zene egy évezredes fejlődésű szellemi exodus ebből a lakhatatlan világból, úgy a mai zene hasonló attitűdje elvezet egy zenetörténeti tényhez:  korábban a zene a maga kibogozhatatlan akusztikai-érzelmi-matematikai arányaival és évezredes kulturális mémjeivel a szellem gyönyöre és eksztázisa volt, úgy ma a mai zene kommercializált változata a maga 60 Hz-es lábdobjaival és keleties, statikusan monoton, vesére ható,  az adrenalin-termelést fokozó akusztikai masszázsával a test és a lélek hétvégi szabadulásának kívülről stimuláló fogyasztói praxisávávált, azaz a „kiszállás művészetének”  újabbkori technikájaként jelenik meg a fehér ember világában. Egyben eme keletiesedő nyugati társadalom életérzéseinek minden más művészet és tudománynál érzékenyebb lakmuszpapírjává.

Így következik be könnyedén a korszerű technika és az Európán kívüli zenei elemek együttes felbukkanása a jelenlegi világ zenei gyakorlatában, tehát/illetve az elidegenedés az anomia és a mesterséges hamis tudat digitális hordozóiban.

BOOKLET ENG
BOOKLET HUN
AUDIO DOWNLOAD

Share

×