Kirānā Baroque Sangeet
1986-87 – ben elindított és azóta ápolt koncepcióban az Európában 1750-ben (J.S.Bach halála), míg Indiában 1960-körül lehanyatló hasonló gyökerű, de más és más “antropológiai csomagolású” zenei köznyelv közös “source kódján” alapuló magaskultúrális zenei nyelv utólagos “összehallása” történik itt, egy, ma már technikailag is demonstrálható formában.
A való világban – pedig a legtermészetesebb zenetudományi összefüggés felismerése indokolná ezt – ez már soha nem fog megvalósulni.
A barokkal, Európában 1750 körül eltünik a zenélés speciális improvizatív köznyelve, s majd Indiában 1950 körül lehanyatlik a klasszikus zene hasonló magaskultúrális gyakorlata, ekkor veszett el a tradiciók által szabályzott kommunikációs rendszer átmeneti köznyelvstruktúrája, mint egyetlen múltbéli közös nevező Kelet és Nyugat között.
Ebben a darabban tehát a barokk korszak max.1750 ig tartó zenei köznyelvén és az azon alapuló improvizációs technikájának az összeírása valósulna meg a klasszikus észak-indiai Kirānā iskola hasonló, zene-kommunikációs magaskultúra struktúrájával. Mindezt nem a hagyományos muzikológia összehasonlító-stiláris megközelitésében, hanem az ember antropológiai azonosságán alapuló zenei viselkedés, létező közös többszöröse alapján. Tehát akár élőben is előadható kompoziciókban felvillantva egy lehetséges – a globális jelen megvalósulásában már soha létre nem jövő – világzene virtuális köznyelvezetének illúzióját.
click on pictures link in new tab
*
AUDIO DOWNLOAD = right/left click on player :
= save link / audio as:
right click above = save link as…